Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A gonosz a történelemben Boda László: A Sátán című könyve alapján

2011.03.09

Boda László: A Sátán című könyvében a modern sátánkultuszokat elemzi szembeállítva őket a gonosz keresztény teológiában meglévő értelmezésével. Ezzel épp a manapság megjelenő sátánkultuszok miatt kell foglalkozni. Az első kérdés, amit feltesz, hogy a gonosz személyes létező e, vagy csak az emberi bűnök, szenvedélyek megszemélyesítése? Erre a katolikus teológia határozottan azt mondja, hogy a gonosz igazi, személyes létező.

 


Hangsúlyozza, hogy a bibliában szereplő gonosz nem ellenisten, nem az Istenség ellentéte, ahogy manapság sokan értelmezik, hanem bukott angyal, aki nem vállalta Isten szolgálatát, elutasította angyali rangjával együtt járó kötelezettségeit. A mai sátánkultuszokat elemezve leírja, hogy divatba jött manapság a sátánt glóriával körülvenni, és hős forradalmárként feltüntetni, aki fellázadt a mennyei hierarchia, vagyis a szerintük elnyomó Isteni hatalom ellen.

 


Főként Prométheusz Zeusz elleni lázadásával szokták ezt párhuzamba állítani, pedig Prométheusznak volt oka a lázadásra, a bukott angyalnak viszont nem, hiszen Isten hatalma sohasem elnyomó, hanem az embert a fénybe akarja felemelni hatalma által. A bukott angyal lázadását a mai forradalmi, szocialista diktatúrákkal, és főként azok vezetőivel (Sztálin, Hitler) hozza kapcsolatba, akik szintén fellázadtak a földi hierarchiák ellen, amelyek, mint királyságok a mennyei hierarchia tükörképei. Ugyanakkor leírja, hogy a királyok között is voltak olykor abszolutisztikus uralkodók, akik magukat Istenné téve tényleg az elnyomásra törekedtek, nem pedig az ember felemelésére.

 


Hangsúlyozza, hogy a gonosz nem Isten helyére pályázott, amikor fellázadt Isten ellen, még csak konkrétan nem is Isten hatalma ellen lázadt fel, hanem a megváltás terve ellen, ami Jézus Krisztusban öltött testet. Istennek még csak szolgált volna, de Jézusnak és Máriának már nem. A megváltás tervét elutasítva pedig lényegében magát is kárhozatra ítélte. A gonosz szerinte sohasem fizikai ráhatásokkal avatkozik bele az ember életébe és a történelem menetébe, hanem sugalmazás útján. A bűnt sugalmazza az ember számára. Fizikai testet öltve csak nagyon ritkán jelenik meg.

 


Amit véleményem szerint Boda elfelejtett megtenni az a gonosz keresztény megjelenési formájának összehasonlítása a gonosznak a pogány megjelenési formáival. Ezt leginkább a görög Orpheusz mítosz elemzésével tehetjük meg. Orpheusz „Amikor Eurüdiké nevű kedvesét elvesztette, lement érte az alvilágba. Zenéjével meglágyította Hadész és Perszephoné szívét (ő volt az egyedüli, akinek ez sikerült), akik visszaengedték Eurüdikét a földi világba.”.

 


Ez a részlet azt jelzi, hogy a görögök, ahogy Isteneiket úgy démonaikat is lényegében emberi tulajdonságokkal ruházták fel, vagyis ahogy az imént olvashattuk: démonaik olyan lények voltak, akik az emberekhez hasonlóan meg tudtak lágyulni, meg tudtak változni, volt szívük. Ez a kereszténység Sátánképéről elképzelhetetlen. A sátán a keresztény vallásban nem tud megváltozni. Ahogyan a kárhozat örök, úgy a Sátán gonoszsága is örök.

 


Olvastam is olyan véleményt egy karizmatikus keresztény honlapon, hogy a Sátán „személytelen személy”. Ez alatt, ha jól értettem egyszerűen azt értik, hogy nem a jó, hanem a rossz felé orientálódik. Személytelen alatt általában valami olyasmit értünk, ami megmagyarázhatatlanul fölöttünk áll, és távol van tőlünk, továbbá amit nem tudunk befolyásolni. Többek között a társadalmi mechanizmusokat szokták személytelennek nevezni, amelyeket nem tudunk befolyásolni, mert nincs lelke. Ez a meghatározás ilyen értelemben megfelel a keresztény sátánkép személytelenségének.

 


Kérdés, hogy megjelent e valamilyen formában a kereszténység gonoszról alkotott képének személytelensége az emberi történelemben. Isten jelenlétéről az emberi történelemben már sok keresztény teológus írt, de a gonosz jelenlétéről az emberi történelemben még nem sokat olvastam. Ha meg jelent valamilyen formában, akkor az csak a modern diktatúrák belső jellegében érhető tettem. Ha a keresztény királyság a mennyei hierarchia földi tükörképe, akkor a keresztény királyságokat leromboló szocialista diktatúrák értelemszerűen a pokol hierarchiájának tükörképei, ahogy a bibliában is a pokol, pontosabban a gonosz lázadt fel a mennyei hierarchia ellen, és ha a pokol személytelen, akkor ezeknek a diktatúráknak is személytelennek kell lenniük.

 


A modern szocialista diktatúrák személytelen államgépezetére egyformán jellemző, hogy lehetetlen volt őket emberi úton befolyásolni, csak az erőszak útján, és a diktátor mindig elérhetetlen személytelen hatalomként állt a nép felett, akit az átlagember csak a lágerek pokolbugyraiból láthatott egy-egy propaganda plakáton. Franz Kaffka regényeit mondják a modern személytelen államgépezet irodalmi megjelenítőjének, ahol a főhős a fölötte álló személytelen hatalmak csapdájába kerül, és minél inkább szembe megy velük annál tehetetlenebb lesz, vagyis nem tudja befolyásolni ezeket a hatalmakat. Sokak szerint a későbbi szocialista diktatúrák jövőbeni képét vetítik előre ezek a regények.

 


Talán nem véletlen, hogy a nyugati kultúra az egyedüli ahol az ismert szocialista diktátorokat a Sátánhoz hasonlítják, és a szabadkőművességet, amiből a szocializmus is kinőtt luciferánus rendnek nevezik. Talán éppen a szabadkőműves hierarchia, és a szocializmus személytelensége miatt. Tehát lehet, hogy a kereszténység személytelenné tette a gonoszt, ez pedig a modern diktatúrák személytelenségével járt együtt. Bár ez csak elmélet.

 


Felhasznált Irodalom:

 


Wikipédia: Orpheusz http://hu.wikipedia.org/wiki/Orpheusz

 


Boda László: A Sátán. A nagy Kísértô a teológia, az élet és az irodalom szembesítésében Szent István Társulat, 2006 http://www.piar.hu/pazmany/k452.htm

 


Kafka, Franz: A per, Európa Könyvkiadó, 2008.

 


A pokol nem hely, hanem állapot http://www.karizmatikus.hu/pokol.htm

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.