Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Miért épül fel kasztszerűen a magyar liberalizmus?

2011.01.11

Orbán Viktor: Egy az ország - Gyurcsány Ferenc: Útközben (összehasonlító elemzés) című cikkemben /cikkek/cikkek/orban-viktor_-egy-az-orszag---gyurcsany-ferenc_-utkozben-_osszehasonlito-elemzes _ már részletesen leírtam, hogy Gyurcsány Ferenc nemrég megjelent könyvében hogyan képzeli el az általa ideálisnak tartott polgári eszményt.

 


Könyvének első fejezetében hosszú történelmi bemutató után megállapítja, hogy korunkra a hagyományos tőkés-munkás ellentét, és az ebből fakadó osztályharc, kissé megváltozott. A régi, ahogy ő fogalmaz: egydimenziós társadalmi rendszert felváltotta a sokdimenziós társadalmi rendszer, ahol a tőkés és az alkalmazott közötti határok elmosódtak a technikai fejlődés, az információs társadalom kialakulása, és az ebből létrejövő új társadalmi rétegek megjelenésének következtében, akik nem kétkezi munkára, hanem képzettségükre, és tudásukra alapozzák társadalmi helyzetüket.

 


A mai nagyvállalatok kvalifikáltabb alkalmazottai, középvezetői éppúgy alakítói a vállalat arculatának és tevékenységének, mint a cégvezető, ezért ma már az osztályellentétek nem annyira a tőkés, és a munkás között húzódik, hanem a kvalifikáltabb, versenyképesebb rétegek, és az alulkvalifikált rétegek között, akik nem tudnak versenyezni. Itt gondolom a kvalifikáltság és képzettség nem annyira műveltséget jelent, inkább szaktudást, és a piacon való helytállni tudást, és ebből fakadóan a modern, globalizált információs és tudástársadalomhoz való kötődést.

 


Ez az eszmei alapvetés az új osztálytársadalomról, és osztályharcról véleményem szerint érdekes dolgokat mond el, a mai magyar társadalomról. Megjelenik előttem a Gyurcsányi értelemben felülkvalifikált, vagyis piacképes média elit, és a Gyurcsányi értelemben alulkvalifikált nyugdíjas és proletár réteg, akiket a média elit befolyásol, és akiknek sok esetben egyetlen örömük, hogy őket nézik nap, mint nap.

 


De hasonló osztályharc folyik például a Gyurcsányi értelemben felülkvalifikált különféle kereskelmi cégek ügynökei, és azok között a nyugdíjasok között, akikre ezek az ügynökök a termékeiket rá akarják sózni. A jólfésült menedzserréteg, és az alulkvalifikált proletariátus. Az első ismérve tehát a Gyurcsányi értelemben vett polgárságnak a modern, globalizált információs, és tudástársadalomhoz való kötődés.

 


Később kifejti, hogy a polgárság legfőbb jellemzője az önállósság, vagyis a versenyképesség, és a szociálpolitika célja is az kell, hogy legyen, hogy az embereket meg kell tanítani versenyezni, ez kell, hogy jelentse a magyar polgárosodást. A szociálpolitika másik célja az kell, hogy legyen, hogy biztonságossá tegye a versenyt így olvasztva össze a szociáldemokrácia és a liberalizmus elveit, amit mint célt a könyv elején is megfogalmazott.

 


Ez az elv világlik ki egészségpolitikai és oktatáspolitikai nézeteiből is, piacosítani mindent, de a biztonságot a versenyben is megőrizni. Bár szavakban nemzeti középosztálynak tűnteti fel ezt a fajta polgárságot, az írásából mégis érződik, hogy ez a fajta önállóság mintegy a közösségi kötelékektől való eloldódást is jelent egyben, hiszen kifejti egy későbbi részben, hogy ő a jobboldallal ellentétben nem hisz abban, hogy a demográfiai válságot meg lehet fordítani.

 


Így az ebből fakadó szociális problémák megoldását, mint például a nyugdíjprobléma esetében is, a nyugdíjasok távmunkában, és részmunkaidőben való foglalkoztatásában, továbbá a magánnyugdíjpénztárakban, tehát az öngondoskodásban látja. Továbbá a versenyzésre való tanítás egyoldalú hangsúlyozása önmagában is a közösségi kötelékektől való eloldódást szorgalmazza.

 


Érdekes volt számomra, amikor arról írt, hogy meg kell tanítani az embereket versenyezni. Lényegében lefekteti a saját maga elleni osztályharc eszmei alapjait, hiszen ő maga az emblematikus személyisége ennek a fajta elitnek, polgárságnak, vagy kasztnak Magyarországon, aminek a jellemzőit leírta.

 


A kaszt véleményem szerint a legjobb szó erre, hiszen régen a tőkés réteg egyszerűen kizsákmányoló volt, manapság viszont a modern információs és tudás elit inkább egyfajta embertípust képvisel, mint ahogy Indiában is a különféle kasztok, különféle felsőbbrendű és alsóbbrendű embertípusokat képviselnek, akik különféleképpen tudták megvalósítani magukban a Brahmant, vagyis az Istent, mint ahogy az információs elit a versenyképességet.

 


Gyurcsány Ferenc pedig úgy oldja meg ezt az osztályharcot, hogy mintegy meghívja maga közé, ebbe a kasztba, az alsóbbrendű proletárokat azáltal, hogy megtanítja őket versenyezni, vagyis, hogy felsőbbrendű emberré neveli őket, új emberré neveli őket.

 


A Gyurcsány által elképzelt új liberális magyar polgárság tehát az Indiai kasztrendszer mintájára épül fel. Egyes jobboldali gondolkodók állítják is, hogy a Gyurcsány által képviselt liberális elit kasztként él a magyarság felett, amikor éppen hatalmon van. Ez pedig azért érdekes, mert a magyar liberalizmust szinte állandóan a zsidósággal hozzák kapcsolatba. Az indiai kasztrendszer, és az indiai vallásosság pedig Nyikolaj Bergyajev szerint éppen, hogy az ellentéte a zsidó szellemnek.

 


A zsidó vallásosság ugyanis éppen hogy az ember és az Isten távolságára épül. Náluk a halhatatlanság és a túlvilági élet is ismeretlen volt, hiszen az nem mással, mint a megistenüléssel lett volna egyenlő ez pedig ellent mondott volna ember és Isten távolságát meghatározó eszmének. Ennek a szemléletnek, vagyis az Isten és az ember távolságának, az eredménye a zsidóknál az evilági élethez való kötődés. Az evilági messiásvárás, aki majd megvalósítja az új Izraelt a zsidók evilági államát. A gazdagsághoz, a pénzhez való kötődés. Továbbá a történetiség, a történeti szellem, amely a zsidó nép történetének szemmel látható drámaiságában ölt testet.

 


Az indiai vallásosság pedig ennek éppen a gyökeres ellentéte. Náluk az Istenség lényegében egységet képez az emberi tudattal, vagyis a zsidókkal ellentétben, ahol az ember és az Isten között mérhetetlen távolság áll fenn, az Indiaiaknál az Istenség egységet képez az emberi tudattal. Ennek a szemléletnek az eredménye az Indiaiaknál egyrészt a történetiség teljes hiánya, tehát a mozdulatlanság, a társadalom egyhelyben állása, fejlődésének teljes hiánya. Másrészt a kasztrendszer és a despotikus Istenkirályság. Az emberek aszerint kerülnek feljebb a kasztrendszerben, hogy ki milyen mértékben valósította meg önmagában illetve saját tudatában az istenséget, ahogy a Gyurcsányi analógiában a versenyképességet. Legfelül van az istenkirály, akinek minden alattvaló feltétlen engedelmességgel tartozik.

 


A zsidó és az Indiai szellem között helyezkedik el a nyugati keresztény, pontosabban a római katolikus vallásosság, ahol az Isten különálló ugyan az emberi tudattól, de még sincs olyan távol, mint a zsidó vallás esetében, mert az ember jócselekedetek, erkölcsös élet, és a katolikus egyház szentségeinek segítségével önerőből is elérheti az üdvözülést. Nemcsak az Isteni kegyelem által.

 


Tehát akkor a továbbiakban is fennáll a kérdés, hogy miért kasztszerűen épül fel a magyar liberalizmus. Ennek megválaszolásához a magyar történelem régebbi századaihoz kell visszamennünk. Mégpedig a Habsburg királyok korába. Ez a kor a kuruc-labanc ellentétről volt híres a magyar történelemben. Kettő, illetve három résztvevő élt ekkor egymás mellett a régi Magyarországon. A katolikus Habsburg hatalom, és a hozzá hű, többségében nyugati, magyarok. A kálvinista, főként Kelet-Magyarországon élő kuruc magyarok. Majd később jelent meg a liberális, és főként zsidókból álló szabadkőművesség.

 


A kálvinista kurucuk célja főként a magyarságot nyugathoz kötő szálak végleges elvágása volt, szabadulni akartak a katolikus Habsburg hatalomtól, amely az ellenreformáció segítségével a nyugati érdekszférában próbálta tartani a magyarságot. Ebben pedig partnerre találtak a liberális szabadkőművességben, amelynek szintén érdeke volt a monarchia szétbontása, az új liberális kapitalista világrend megvalósulása érdekében.

 


Ez a korszak a szabadkőművesség és a kuruc mozgalom szövetségének korszaka volt. Ennek tudható be, hogy az akkori magyar történelmi személyiségek közül többre hősként néznek fel mind a mai kurucok mind a mai liberálisok egyaránt, mint például Kossuthra vagy Petőfire. Erről már részletesen írtam a „Jobbik vs. Fidesz” /cikkek/cikkek/jobbik-vs_-fidesz című cikkemben.

 


Azonban a későbbiekben, amikor már a monarchia felbomlóban volt a kuruc és a szabadkőműves szövetség is kezdett felbomlani, mivel a kurucok ezzel elérték céljukat, elvágták a magyarságot a nyugathoz kötő egyik szálat, amit a Habsburgok képviseltek. Azonban a szabadkőművesek számara ez csak az egyik lépcsőfok volt a tényleges cél, vagyis a liberális kapitalizmus magyarországi elterjesztésének irányában. Ebben már nem találtak szövetségesre a magyar kálvinista kurucokban, hiszen mint ahogy már a „A Miép és a Jobbik összehasonlítása” /cikkek/cikkek/a-miep-es-a-jobbik-osszehasonlitasa című cikkemben leírtam a magyar protestantizmus volt az egyetlen Európában, amely organikus jellegű volt, tehát beleágyazódott a magyar nemzeti tradíciókba.

 


Hiszen földműves vallás volt, ellentétben a nyugati protestantizmussal, amely a kapitalista ipari és kereskedelmi burzsuázia vallása volt. A népi hagyományokra épült stb. Tehát a kuruc-szabadkőműves szövetség felbomlott, és mivel Magyarországon sem a kálvinista, sem a katolikus szellem nem volt alkalmas rá, hogy abban gyökeret verjen a kapitalista szellem, a magyar szabadkőművesség volt ellensége a Habsburg-német szellem felé fordult, hogy így ha nem is szövetkezzen vele, de általa mintegy a saját arculatát felépítse.

 


Hogyan kell ezt érteni, tehetné fel a kérdést az olvasó. Ehhez tüzetesebben meg kell vizsgálnunk a német szellem belső természetét. Ha végig nézünk a német történelmen, akkor azt látjuk, hogy ott kétfajta szellemiség küzd egymással. Egyrészt egy olyan, amely nagyon távol áll a zsidó szellemiségtől, mint például a középkori német hűbéri rendszer, amely az indiai kasztrendszerrel mutat rokonságot, a német birodalmi eszmény, amely hasonlít a keleti istenkirályságokhoz. Ilyen volt például a Hohenstaufenek uralkodása. Az égbetörő gótikus katedrálisok, továbbá Eckhardt-mester misztikája, amely a távol-keleti vallásokhoz hasonlóan szintén az istenség és a tudat egységét hirdette. Ennek a misztikának volt még követője Johannes Tauler és Heinrich Suso is.

 


Másrészt pedig egy olyan, amely nagyon is közel áll a zsidó szellemhez. Ezt fémjelzi a német protestantizmus, amely előrehelyezte az isteni kegyelem szerepét az ember üdvözülésében, vagyis az ember és az isten távolságát hirdette. Továbbá a marxizmus, amit ugyan egy német zsidó dolgozott ki, de a német szellemből, vagyis a Hegel filozófiájából merítve stb. Tehát míg a magyar szellemiségben a történeti és a manicheus szellem küzd egymással, amiről már részletesen írtam „A magyarság zsidó gyökerei” /cikkek/cikkek/a-magyarsag-zsido-gyokerei című cikkemben. Addig a német szellemben egy olyan, amely nagyon távol áll a zsidó szellemiségtől, és egy olyan, amely nagyon közel áll hozzá. Mielőtt tovább mennénk érdemes megemlíteni, hogy ez a kétfajta szellemiség átkonvertálható egymásba. Például a mai nyugati, zsidó gyökerű liberális kapitalizmust éppen a távol keleti társadalmak vették át a legkönnyebben ma nyugattól, mint például India és Kína, vagyis azok, akiknek a szellemisége elméletileg a legtávolabb áll a zsidó szellemtől.

 


Vagy ha elolvasunk néhányat a mai keleti spiritualitással foglalkozó könyvek közül, akkor azt látjuk, hogy gyakran egyszerre hivatkoznak Marxra, és Eckhardt-mesterre annak ellenére, hogy ez a két szellemiség áll egymástól a legtávolabb. De az is érdekes, hogy Luther Márton a német protestantizmus atya egyszerre hivatkozott a manicheus, tehát a zsidó szellemhez közel álló Szent Ágostonra, és Johannes Taulerra Eckhardt-mester tanítványára. Tehát visszatérve az imént feltett kérdésre, hogy mit értek azalatt, hogy a magyar szabadkőművesség a Habsburg-német szellem alapján építette fel saját arculatát. A szabadkőművesség ezt nyilván csak úgy tehette meg, hogy a Habsburg-német szellemből, amelyben az imént felvázoltak szerint a zsidó és nem zsidó elemek küzdenek egymással, eltávolítja a zsidó szellemtől távol álló elemeket, és csak a zsidó szellemhez közel álló elemeket hagyja meg, hogy aztán ebből építse fel saját arculatát.

 


Hogy ez mennyire így van, ahhoz érdemes elolvasni a századelőn élt liberális és szabadkőműves, továbbá zsidó származású filozófus Jászi Oszkár: A monarchia jövője című művét. Ebben arról ír, hogy a monarchiát demokratizálni kell. Tehát meg kell szüntetni benne a feudalizmust, és érvényesíteni kell benne a polgári jogokat minden nemzetiség számára, hogy kultúrájukat, és gazdaságukat a kornak megfelelően fejleszthessék, de a monarchia kereteit meg kell őrizni. Tehát Jászi végeredményben nem akarja megszüntetni magát a monarchiát, csak meg akarja szüntetni benne a Habsburgok szupremáciáját, és így lényegében egy liberális birodalmi eszményt vall magáénak, egy imperializmustól megfosztott, tehát nem zsidó elemektől megfosztott (mivel előbb leírtam, hogy a birodalmiság, az istenkirályság ellentétes a zsidó szellemtől) birodalmi eszményt, ahol az eredeti Habsburg-német szellemből csak a zsidó elemek maradtak meg.

 


Ehhez még érdemes megemlíteni azt is, hogy Jászi könyvében helyesli Kossuth szabadságharcát, hogy harcolt a Habsburg uralom ellen, csak azt nem helyesli, hogy ez a „szabadságharc” végeredményben sokak részéről a nyugattól való teljes elszakadást, izolációt célozta meg, nem pedig az ország demokratizálódását, hogy mint demokratikus állam integrálódjon az új demokratikus rendbe. Tehát itt is a keletorientált kuruc, és a nyugatorientált, de a Habsburgok szupremáciáját elutasító szabadkőműves célok egymástól való elszakadását érhetjük tetten.

 


Tehát hogy a Habsburg imperializmustól megfosztott liberális birodalmi eszmény mennyire zsidó szellemiségű azt jól tetten érhetjük, ha elolvassuk Asztalos Miklós: A korszerű nemzeti eszme című könyvét. Ebben a különböző népek nemzetfogalmát elemzi többek között a német népét is, és ebből a könyvből tudhatjuk meg, hogy mi is az a páneurópai eszme, amelynek ma vezető egyénisége Habsburg Ottó. A német nemzetfogalomban ugyanúgy Herdernél, de más német szerzőknél is központi helyet foglal el a nép (Volk) fogalma. A nép alatt a németek általában kultúrnépet értenek, tehát a kultúra fogalmával írják körül a népiséget. A nép lényegében még nem nemzet, hiszen nincs nemzettudata, csak a közös kultúra tartja össze. Ahhoz, hogy nemzet legyen, létre kell benne jönnie a nemzettudatnak, mert csak ez által tudja magát más nemzetektől megkülönböztetni, és magát megszervezni. Ez a szervezőképesség jelenti továbbá a lépcsőfokot a következő szinthez, vagyis az államhoz, hiszen csak egy szervezőképes nemzet tud államot szervezni.

 


A páneurópai eszme úgy akarja egy államba tömöríteni Európa népeit, hogy a nép szintje, amelyet csak a kultúra tart össze, és az állam szintje közül kiiktatja a nemzet szintjét. Ezért mondják, a németek, hogy egy német ember bármilyen állam területén német marad, mert ők a népiséghez a kultúra fogalmát kapcsolják és így a németek, ha hűek kultúrájukhoz, akkor bármelyik állam területén a német nép tagjai maradnak, mert összetartja őket a közös kultúra. Ez mondanom sem kell, nagyon hasonlít a zsidó nép hazátlanságára, amely bármely állam területén otthon van és zsidó marad, mert összetartja a zsidó vallás és kultúra.

 


Hitler többek között ezért utasította el a nép fogalmának egyoldalú hangsúlyozását, mert az szerinte hazátlanná teszi, és ezzel elzsidósítja a német népet, és nagy súlyt helyezett a nemzet fogalmának népszerűsítésére. A kultúra és a nép fogalmának összekapcsolása és a nemzeti jelleg eltüntetése az állam és a nép szintje közül kiolvasható Jászi könyvéből is, aki szintén a monarchia népeinek kulturális és gazdasági fejlődését hangsúlyozza a monarchia demokratizálásának alátámasztására, vagyis a kultúrnép fogalmát hangsúlyozva ki akarja iktatni a nemzettudatot, így tömörítve egy államba a monarchia népeit.

 


A páneurópai eszme tehát nem más, mint imperialista jellegétől megfosztott német birodalmi eszmény, amelyben csak a zsidó elemek maradtak meg. Egyébként a magyar liberálisok a századelőn még gazdasági elveikben is az imperializmus kiküszöbölését hangsúlyozták.

 


„A liberalizmus megújításának programjával indult irányzatok közül a polgári radikalizmus volt az egyetlen, amely választ keresett és a maga módján adott a liberalizmus általános krízisének alapkérdésére, az imperializmus kialakulására, a monopolista tendenciák értelmezésére, s állást foglalt a szabadpiaci gazdálkodás és a monopolista kötött gazdálkodás felmerülő alternatíváival szemben. A polgári radikális tábor, illetve talán pontosabban a szellemi vezérkar, a Jászi Oszkár és Szende Pál körül tömörült vezetői mag ebben a kérdésben a klasszikus szabadpiaci forma fenntartása mellett foglalt állást.

 


Ezzel a döntéssel tudatosan és tájékozottan csatlakozott ahhoz a szellemi erőkben igen jelentős táborhoz, amely szerte Európában és Amerikában a kialakuló imperializmus ellen a "tiszta piacviszonyok" megőrzése, visszaállítása, sőt tulajdonképpeni megteremtése követelményéből kiindulva vette fel a harcot. Ennek a neoliberalizmusnak nevezett áramlatnak egyik előfutára és anticipálója maga Herbert Spencer volt, ő dolgozta ki főműve egyik fejezetében a kereskedőtársadalom és a katonai társadalom tipológiáját, amelyben a kereskedőtársadalom a tiszta szabadpiaci rendszer ideális képe volt, a katonai társadalom karikatúraszerű képében pedig egységben szerepeltek a porosz típusú későfeudális monarchizmus és a modern imperializmus vonásai.

 


A neoliberális kritika a monopolista tendenciákat, a gazdasági önállóság korlátozására irányuló törekvéseket a feudális gazdasági korlátozások reneszánszának tekintette, az imperializmus politikai jelenségeit: a militarizmust, a végrehajtó hatalom erősödését a törvényhozás rovására, a parancsuralmi tendenciákat a feudális abszolutizmus új kiadású jelentkezéseinek, az imperializmust afféle burzsoá feudalizmusnak.

 


A magyar polgári radikalizmus számára ez az irányzat olyan koncepciót kínált, amely szerves egységben szemlélte a monopolkapitalizmussal és a polgári társadalom feudális maradványaival kapcsolatos jelenségeket. Abban az országban, ahol a századfordulón az imperialista kor monopolgazdasági tendenciáit kifejező politikai törekvések az újkonzervativizmus ideológiájában, mint az iparszabadság idejét megelőző céhes idők patriarchális szervezeti formáinak modern újrafogalmazásai öltöttek politikai formát, a neoliberális imperializmus-kritika különösen meggyőzően hatott. Jászi és tábora ideológiai koncepciót nyert vele, segítségével a magyar elmaradottságot szerves egységben bírálhatta a modern imperializmussal.

 


A neoliberalizmus széles áramlatához nem csupán a burzsoá törekvések tartoztak, hanem kezdettől fogva jelen volt benne egymagát "liberális szocializmusnak" nevező kispolgári harmadikutas áramlat is. Ez a monopolkapitalizmus fellépésében annak bizonyítékát látta, hogy az eredeti tőkés társadalom lényege: a tiszta piacviszonylatok, a korlátozatlan gazdasági konkurencia a nagytőkés termelés közegében nem tudtak kibontakozni, mivel a mammutvagyon a maga önsúlyával monopolhelyzet forrása, a tiszta konkurrencia gátja. Igazi kapitalizmus csak egyenlő esélyekkel versenyző kistulajdonosok közegében lehetséges: azaz az "igazi" kapitalizmus voltaképp mint kistulajdonosi szocializmus valósulhat meg.

 


A tiszta piacviszonyok idealizálása köré tehát az imperializmussal szembeni kistulajdonosi-értelmiségi ellenállás egy utópikus harmadikutas ideológiát termelt ki. E szerint tehát a tiszta piaci viszonyok a tulajdon kiegyenlítődése (és éppen nem koncentrálódása) felé tendálnak, a vagyoni koncentrációt nem maga a gazdaság, hanem a politikai erőszak, a nyers hatalom hozza létre, az a bizonyos "gazdaságon kívüli kényszer", amely egyszerre lényege az egykori feudalizmusnak és a modern imperializmusnak.

 


Ennek a harmadikutas "liberális szocializmusnak" volt egyik legkorábbi s legkifejlettebb koncepciója az 1860-as évek Amerikájában Henry George földértékadó elmélete, amely a földtulajdon monopóliumában látta a tiszta konkurencia gátját jelentő monopolhelyzet lényegét s ezt akarta adózási politikával megtörni. George tanításai, mivel rendkívül alkalmasak voltak arra, hogy a nemesi eredetű nagybirtok társadalmi monopolhelyzetének bírálatát szervesen beépítsék a neoliberalizmus eszmekörébe, hamar elterjedtek a junkerbirtok uralma ellen lázadó német értelmiség körében. A georgizmus befolyást nyert a Huszadik Század táborában is. Mellette jelentős volt a tízes években a német "liberális szocializmus" más szerzőinek hatása is. Penetráns antiszemitizmusa miatt nem idézték, de jól ismerték az Engels által is bírált Eugen Dühring tanait; viszont nyíltan népszerű és citált volt Franz Oppenheimer, akinek egyik jellegzetes írását, "Az állam" című könyvét 1912-ben magyarra fordítva megjelentették a polgári radikálisok.”

 


Érdemes megemlíteni, hogy Nyikolaj Berdjajev: A történelem értelme című könyvében a kereszténységet a zsidó történeti szellem, ahol az ember és az Isten távolsága dominál, tehát az evilági hit, és a görög szemlélődő szellem, ahol inkább jellemző a túlvilág felé fordulás az evilági zsidó hittel szemben, szintézisének tartja, amiből az újkorban csak a zsidó szellem maradt meg, mely a protestantizmusban, illetve a kommunizmusban stb. öltött testet. Ezt nevezi új középkornak, mert a kommunizmus és a protestantizmus is felsőbb hatalmak alá rendelte az embert a reneszánsz humanizmusával szemben, csak nem szakrális hatalmak alá, mint az igazi középkor. Erről már írtam részletesen a Nyikolaj Bergyajev: A történelem értelme (könyvajánló) /cikkek/cikkek/nyikolaj-bergyajev_-a-tortenelem-ertelme-_konyvajanlo _ című cikkemben.

 


Nos ha a kommunizmus azonosítható a keleti új középkorral, akkor a páneurópai eszme a nyugati új középkorral azonosítható, amely nem más, mint a kommunista új középkorral szemben a liberális új középkor. John Lukacs a Habsburg párti történész, aki magát reakciósnak vallja, ami annyit jelent, hogy konzervatív de nem nacionalista, tehát kötődik a tradíciókhoz, de a nacionalizmust tradíció ellenesnek tartja, de emellett azt is hangsúlyozza, hogy nem liberális, viszont írásaiból kitűnik, hogy ha választania kellene nacionalizmus vagy liberalizmus között inkább a liberalizmust választaná. "Egy Nagy Korszak Végén" című könyvében leírja, hogy a mai fizika, a XX. század közepe óta, a világegyetem végső elméletét keresi. Eközben új részecskéset keres és talál. Megalkotta a szuperhúr elméletet. Az általa vizsgált szubatomi jelenségek már csak a matematika nyelvén írhatók le. Ennek következtében a fizikusok olyan érthetetlen, sokszor ezoterikus nyelvezetet használnak, ami csak a beavatottak számára érthető.

 


Tehát a mai fizikában a régi elméletek, eszmék: a relativitáselmélet, a kvantumechanika, a Newtoni mechanika stb., feloldódott, és létrejött egy olyan egyöntetű, már-már ezoterikus tudományos konglomerátum, amely ahogy Lukacs leírja visszatérést jelent a középkori nominalizmushoz, mert azt hisszük, hogy ha nevet adunk egy jelenségnek, akkor azzal azt már "el is kaptuk". Ezt Lukacs arra érti, hogy a tudósok az általuk felfedezett részecskéknek egyre furcsább neveket adnak, mint például szelektron, vagy gluinó, miközben a mibenlétük meghatározhatatlan.

 


Illetve Lukacs azt is leírja, hogy a televízió terjedésével, és az olvasás mennyiségének csökkenésével az emberek gondolkodásmódja a fogalmi gondolkodásról kezd visszatérni a középkorihoz hasonló képi gondolkodáshoz. Tehát a mai liberális kultúra ellensége ugyan a középkornak, de ennek ellenére maga is a középkorhoz áll közel bizonyos értelemben. Hamvas Béla Öt géniusz című könyvében ír a magyarországi keleti és nyugati géniusz ellentétéről, ami a kuruc-labanc ellentétnek is az alapja, de nem írja le, hogy a nyugati és a keleti géniusz is több különböző géniuszra tagolódik. Nyugaton véleményem szerint a liberális új középkor géniusza Vas Megye. Szombathelyen található az egyetlen Habsburg alapítású püspökség. vas-megyei volt Csonka Emil a Habsburghű hungarista, továbbá Mindszenty József a királyhű hercegprímás is vas megyei születésű volt, korunkban pedig Vas Megye volt az SZDSZ legfőbb szavazóbázisa még az SZDSZ virágkorában.

 


Ha végig megyünk Szombathely utcáin, fakó falakat látunk, kékes-lila színeket. Valóban a liberális új középkor tárul elénk. Visszatérve a fő kérdésünkhöz, hogy miért kasztszerűen épül fel a magyar liberalizmus, hát éppen ezért, mert a liberalizmus a zsidó és nem zsidó elemeket magába olvasztó Habsburg-német szellem alapján építette fel arculatát, és ugyan megpróbálta eltávolítani belőle a nem zsidó elemeket, de mégsem sikerült neki teljesen. A Habsburg szellem még imperialista jellegétől megfosztva is imperialista maradt valamennyire. Ez talán annak is betudható, hogy a zsidó, és a zsidótól végletesen eltávolodott szellemiség átkonvertálható egymásba, mint ahogy azt leírtam a cikk elején.

 

Egyébként az osztrák konzervatívizmus történetén végig tekintve Hofbauertól Hayekig. Kiderül, hogy az fejlődése során liberális elemeket vett fel magába. Lényegében a haladás eszméjének és a tradíciók elvének szintézisére törekedett, ami a magyar konzervatívizmusra is hatással volt, mint például Széchenyi és Eötvös gondolkodásában. Nem csoda, hogy a magyar liberálisok az osztrák konzervatívizmust választott alapelvüknek mintegy megfosztva azt konzervatív elemeitől. Amíg a nagynémet szellemben a zsidó és nemzsidó elemek a marxi, illetve hitleri szocializmus, illetve a despotikus hohenstaufeni Istenkirályság képében küzdöttek egymással. Addig az osztrák-német szellemben a liberalizmus és a barokk, katolikus tekintélyelvűség képében küzdöttek egymással.
 


Érdemes megnézni a liberális tábor körül sorakozó vallási szervezeteket, mint például a Hit Gyülekezetét. A Hit Gyülekezete egyfelől végletesen filoszemita. Égen-földön hirdeti zsidóbarát nézeteit, ugyanakkor ha megnézzük a Hit Gyülekezetének vallási életét azt látjuk, hogy sámánisztikus elemek vannak benne. Erről is részletesen írtam már a Hit Gyülekezete: Sámánhit? című cikkemben. /cikkek/cikkek/hit-gyulekezete_-samanhit _ Főként a távol-keleti sámánizmus elemei vannak jelen benne. Paul Yonggi Cho koreai újkeresztény pedig akinek hitelveiből a Hit Gyülekezetesek alapelveik egy részét meríttették eredetileg buddhista volt.

 


A buddhizmus, és a sámánizmus pedig távol keleti vallások révén a legtávolabb állnak a zsidó szellemtől. Ez nagyon érdekes, hiszen azt látjuk, hogy a Hit Gyülekezete végeredményben ötvözi a zsidó, és a zsidótól legtávolabb álló elemeket. A másik magyarországi egyház, amit általában a baloldalhoz kötnek az nem más, mint az evangélikus egyház, főképp Donáth László evangélikus püspök MSZP-s kötődése miatt, de más okokból is. Az evangélikus egyház egyrészt német eredetű, másrészt Luther Márton a megalapítója. Luther Márton száműzött szinte mindent a katolicizmusból, ami által az ember önerejéből üdvözülhet. A jócselekedeteket, a szentségeket stb. Viszont az Isteni kegyelem egyoldalú hangsúlyozása mellett meghagyta a hitet. Az ember a hit által megigazulhat, és megismerheti Isten szándékát az ő üdvözülésének szempontjából.

 


A jócselekedetek, vagyis az erkölcsiség, mint az üdvözülés eszközének becsmérlésével, és a hit egyoldalú hangsúlyozásával az isteni kegyelem mellett, Luther lényegében a távol-keleti vallásokhoz tette hasonlatossá egyházának hitét, amelyek szintén elutasítják a keresztény erkölcsiséget, amely önmagáért való, és náluk az erkölcs lényegében csak annyiban fontos, amennyiben az Istenség, pontosabban a személytelen spirituális szubsztancia felé emelik az embert, nincs önmagáért való értéke. Ez Molnár Tamás: Pogány Kísértés című könyvében olvasható. A buddhistáknál az erkölcs nélküli meditáció Luthernél, pedig az erkölcs nélküli hit az, ami felfelé emel. Tehát a lutherizmus is olyan vallás, amely lényegében a zsidó és a zsidótól legtávolabb álló szellemiség szintézisét valósítja meg.

 


Tehát Magyarországon nem a predestináció tanából következően teológiai tanításaiban a zsidó valláshoz legközelebb álló vallás, vagyis a kálvinizmus az, amely a baloldalhoz köthető, hanem inkább a zsidó és a zsidótól legtávolabb álló szellem szintézisét megvalósító vallások azok, amelyek fokozottan közel állnak a baloldalhoz, pedig általában a kálvinista egyházakkal szövetkezik a szabadkőművesség. Érdemes megemlíteni azt is, hogy vannak olyan cikkek az interneten, amelyek Gyurcsányt Hitlerhez hasonlítják. Én nem akarom a Hitleri és a Gyurcsányi rendszert összemosni, mert szinte mindenben különbözik a két rendszer. Viszont valóban érdekes párhuzamokat is találhatunk, ha megnézzük, hogy például a Hitleri rendszer is a zsidó és a nem zsidó elemek szintéziséből állt össze. Egyrészt vakfegyelemre épülő hősi életszemlélet, és szinte despotikus tekintélyelv (nem zsidó), másrészt fajelméletre és protestáns munkaerkölcsre épülő szocialista ipari társadalom (zsidó). Megjegyzem, Hitler nagy csodálattal írt Lutherről.

 


Ugyanez megfigyelhető a Gyurcsányi rendszeren is. Egyrészt szélsőségesen liberális és kapitalista gazdaság és kultúrpolitika (zsidó), másrészt az Indiai kasztrendszerre emlékeztető szervezeti felépítmény, és a despotizmusra emlékeztető politizálási stílus, hiszen szinte semmi áron nem akart lemondani a hatalomról (nem zsidó). Brendel Mátyás a Virtus.hu-n publikálgató szerző, aki bevallottan Gyurcsány híve, gyakran hivatkozik a német Nietzsche-re, aki az önmeghaladó felsőbbrendű ember tanával és egyéb írásaival a távol-keleti vallásokhoz köhető. Sokaknak valóban inkább a magas és öntudatos Gyurcsány testesítheti meg a Nietzsche-i übermensch alakját az alacsony és köpcös Orbán Viktorral szemben.

 


Tehát a magyar liberalizmus azért épül fel kasztszerűen, mert az egykori Habsburg-német szellem alapján építette fel saját arculatát, és nem tudott teljesen megszabadulni a Habsburg szellem nem zsidó elemeitől. A magyar liberális mozgalom egyébként ma is folytatja arculatának építését a Habsburg szellem alapján. Ezt az MSZP holdudvarához közel álló Habsburg Történeti Intézet köré csoportosuló értelmiségiek végzik. Bár az is lehet, hogy az osztrák-német szellemtől csak a liberális elemeket kölcsönözték és a nagynémet szellemből kölcsönözték a kasztszerű despotikus felépítményt, hiszen az osztrák barokk tekintélyelvűség nem egészen feleltethető meg a despotizmusnak. Erre utal a Nietzsche-i filozófiához való kötődés is. Ez további kutatásokat igényelne. Ez lehet az oka annak, hogy Magyarországon látszólag szinte mindenki mindenkivel összeesküszik. A kurucok a liberálisokkal, a liberálisok a labancokkal. Sőt korunkban már a kurucok a labancokkal is, mint ahogy arról már részletesen írtam fent belinkelt Jobbik vs. Fidesz című cikkemben.

 


Felhasznált Irodalom:

 


Szabó Miklós: Politikai gondolkodás 1890-1918 között http://mek.niif.hu/02200/02220/html/3.htm

 


Asztalos Miklós: A korszerű nemzeti eszme, Attraktor, 2004.

 


Nyikolaj Bergyajev: A történelem értelme, Aula Kiadó, 1994.

 


John Lukacs: Egy Nagy Korszak Végén, Európa Könyvkiadó Kft, 2005.

 


Jászi Oszkár: A monarchia jövője, Budapest, 1988.

 


Gyucsány Ferenc: Útközben, Napvilág Kiadó, 2005.

 


Molnár Tamás: Pogány Kísértés, Kairosz Kiadó, 2000.

 

Az osztrák emberkép: Konzervatív elmélet Hofbauertól Hayekig http://www.hunfi.hu/nyiri/Europa_szelen_Hofbauer-Hayek.pdf

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.