Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szálasi Ferenc vagy Szekfű Gyula és köre a plagizátor?

2011.02.02

Köztudomású, hogy nem Szálasi Ferenc, hanem Prohászka Ottokár a hungarizmus fogalmának kitalálója. Ő a katolicizmus, szocialitás és nemzetvédelem hármasságát értette alatta. Ez Szálasinál a nacionalizmus, kereszténység és szocializmus hármasságává változott át, ahol a nacionalizmus szocializmus nélkül sovinizmussá fajul, és a szocializmus nacionalizmus nélkül materializmussá fajul. A nacionalizmust és a szocializmust pedig a kereszténység hozza egymással összhangba. Tehát szocializmus nincs nacionalizmus nélkül, és nacionalizmus nincs szocializmus nélkül. Eddig én is úgy tudtam, hogy ezt a korrekciót a hungarizmus hármas alappillérén Szálasi hajtotta végre, de nemrég olvastam egy cikket az interneten, amely szerint ezt valójában a nyilas párt főideológusa: egy munkásszármazású, kommunistából lett nyilas emberke, vagyis Péntek István hajtotta végre, akinek a személyét ezen a cikken kívül furcsa hallgatás övezi, nemcsak a hivatalos történettudományban, hanem a mai hungaristák körében is.

 


Azonban így is marad még egy eleme a hungarista eszmerendszernek, amit mai tudásunk szerint Szálasi Ferenc alkotott meg, ez a konnacionalizmus. A kárpát-menedencei, és általában az Európai népek egymást tiszteletben tartó nacionalizmusa, amit más néven „Pax Hungarica-nak” hívnak a hungaristák. Azonban én olvastam néhány írást Szekfű Gyulától és a köréhez tartozó protestáns filozófustól: Joó Tibortól, amelyek részben ellent mondani látszanak annak a ténynek, hogy Szálasi Ferenc lenne a konnacionalizmus egyedüli kigondolója.

 


Az Állam és nemzet című könyv Szekfű Gyulának a Trianon utáni évtizedekben íródott cikkeit, tanulmányait gyűjtötte egybe, amelyek a nemzetiségi kérdés megoldása érdekében tett kísérletnek tekinthetőek. A könyv első része azokat a cikkeket gyűjti egybe, amelyekben Szekfű azon vádakat utasítja vissza, amelyek szerint a magyarság elnyomta volna kisebbségeit. Ennek a vádnak az ellentétjét több történeti példán keresztül bizonyítja, továbbá leírja, hogy melyek a kulturális alapjai a magyarság más nemzetiségek iránti vendégszeretetének, és asszimilációjukban való sikerességének.

 


A magyarság a Kárpát-medencében való letelepedése előtt a keleti puszták nomád vándorainak életét élte, akik az általuk legyőzött más nomád törzseket nem irtották ki, és törzsi felépítményük szerkezetét sem roncsolták szét, hanem alárendeltként a magukhoz csatolták, és a továbbiakban csak a katonai szolgálatot követelték meg a legyőzött törzstől. Így épült ki egy nomád birodalom az akkori keleti sztyeppéken, amely a keleti nomád törzsek piramisszerű felépítményének volt köszönhető, ahol legfölül volt a kagán, vagyis a fejedelem, alatta pedig piramisszerűen következtek a minél kisebb hatalommal megáldott törzsi nemzetségek. Egy ilyen struktúrába alulról könnyen be lehetett integrálni egy másik törzset is.

 


Ez a társadalmi szerkezet nagy vonalaiban a kereszténység felvétele után is megmaradt, Szent István állameszméjében, ennek köszönhető, hogy a magyarság könnyen be tudta integrálni a betelepülő más nemzetiségeket úgy, hogy nem nyúlt hozzá társadalmi felépítményükhöz, és rögtön teljes autonómiát adott nekik. A magyarság és a nemzetiségek viszonya a török pusztítások után romlott meg, mikor a törökök által elnéptelenített vidékekre idegen nemzetiségek telepedtek nagy számban, akiket nagy számuk miatt a magyarság már nem tudott asszimilálni.

 


Szekfű Gyula a problémára a magyarság alsóbb rétegeinek, főként a parasztságnak kiművelését, vagyis történelmi, illetve állami érzékkel való felruházását, továbbá megvagyonosodását tekintette, továbbá a francia nemzeteszmével szemben a német népi gondolatot helyezte előtérbe, amelyet össze kellene kapcsolni a Szent Istváni állameszmével. A francia eredetű nemzeteszme a racionalizmusból ered, a nemzetállam elvi alapjain áll, ebből következően csak az egynyelvű, egynemzetiségű államot tudja elképzelni. Ez Szekfű szerint tehát nem alkalmas a magyarság integrálására.

 


A német népiség (Volk) fogalma viszont Herdernél és más német szerzőknél is mindig erősen összekapcsolódott a kultúra, pontosabban a kultúrnép fogalmával. A nép a németek fogalmai szerint az az embercsoport, amit csak a kultúra tart össze, hiszen a nemzetet már nem csak a kultúra, hanem a közös nemzettudat is összetartja. A nemzettudattal rendelkező népek tudják magukat más nemzetektől annyira megkülönböztetni, hogy államot, pontosabban nemzetállamot szervezzenek. Tehát a nemzettudat megléte a modern viszonyok között az államiság előfeltétele. Erre épül a mai német eredetű páneurópai eszme is, ami lényegében annyit jelent, hogy a nép, pontosabban a kultúrnép és az állam szintje közül kiiktatják a nemzet szintjét, hogy így integrálják egy államba Európa népeit.

 


Ezért mondják azt, hogy a német nép tagjai bármelyik állam területén németek maradnak, mert mindenhol összetartja őket a közös német kultúra. Mondanom sem kell, hogy ez nagyon emlékeztet a zsidók hazátlanságára, akik akár merre szóródnak szét, mindenhol zsidók maradnak, mert összetartja őket a közös kultúra. Hitler éppen ezért el is utasította a nép fogalmának egyoldalú hangsúlyozását, és a nemzeti elvet helyezte előtérbe, mert a népi elv egyoldalú hangsúlyozása szerinte elzsidósítja a németséget. Tehát a német népi elv hangsúlyozása a zsidósághoz visz közel, viszont Szekfű szerint hasznos, mert elősegítheti a külhonba szakadt magyarság integrálását a kultúra terjesztése által.

 


Ezt a németek már régóta sikerrel végzik, hogy tanítatják, saját egyetemeikre segítik stb., tehát kultúrát terjesztenek külhoni nemzettestvéreik között. Továbbá Szekfű szerint ezt a népi elvet össze kellene kapcsolni a Szent Istváni állameszmével, amely már a középkor óta egyedüli eszme, amely alkalmas volt a különféle nemzetiségek integrálására, mint ahogy azt már az imént leírtam. Így lehetne elérni a történelmi Magyarország újraegyesítését a Kárpát-medencei népek sorsközösségében.

 


Szekfű mélységesen elítéli a turáni-szláv parasztállam eszméjét. Ez az elmélet a keleti magyar parasztság, és a szomszédos szláv népek parasztságának azonos fejlettségi fokára épít. Továbbá egyfajta romantikus, naiv képet fest a parasztságról, ahol a nemzetiségi ellentéteket csak a különféle népek értelmiségi és polgári rétegei szítják, és a parasztság az egyetlen réteg, amely természeténél fogva jónak és becsületesnek maradt meg. Ennek következtében a különböző népek parasztjai jól megértik egymást, és csak egy polgári elemektől megtisztított parasztállam alkalmas a különféle nemzetiségek integrálására a Kárpát-medencében.

 


Szekfű ezt azért utasítja vissza, mert szerinte éppen a polgárosodás hiánya az, amely mindig is visszavetette a magyarságot a felemelkedésben. Európa a polgárosodás, és a városiasodás irányába halad, ezt nem lehet kikerülni, az ember a város világában is lehet vallásos. Továbbá maguk a szláv parasztok is a polgáriasodás irányába haladnak, hiszen ők is német birodalmi iskolákba járnak, hogy kitanulják a modern földművelés technikáit. Tehát, ha ők sem tartanak igényt a visszamaradott, de ebből következően becsületes paraszt romantikus ideáljára, akkor miért éppen nekünk kellene ezt az eszmét követnünk.

 


Szekfű visszautasítja a parasztromantika azon elemeit is, amelyek az ősi magyar múltban csak földesurak és főpapok fondorlatait látja, akik el akarták nyomni a parasztságot. A parasztság kiművelése éppen azt kell, hogy jelentse, hogy az egész magyar történelmi múltra büszkének kell lenniük, amelybe, mint a magyar államiság történetébe, az összes magyar történelmi osztály múltja beletartozik. Csak ez adhatja vissza a magyarság történelmi és állami érzékét, és csak így valósulhat meg a parasztság kiművelése, vagyis a német kultúrnép eszméjének magyar talajba ültetése, majd ennek összekapcsolása a Szent Istváni állameszmével. Ez lehet csak alapja az állam és nemzet címben sugallt harmóniájának.

 


A német népiség fogalmának elemzésekor Szekfű ír a vér a paraszt és a föld misztikus kapcsolatáról, amely alapvető eleme volt ennek a népiség fogalomnak. Ez nagyon emlékeztet Szálasinak a talajgyökeres népekről és a talajhoz nem kötődő népekről, továbbá az ősföldről írott gondolataira. Azonban még érdekesebb Szekfű Gyulának az egyik Ottlik László-tól vett idézete: „„A helyes megoldás szerintünk az, hogy vissza kell térni a régi magyar civilizáció, a Pax Hungarica két alapeszméjéhez: az egyik a tér primátusának eszméje, amely arra utal, hogy az egy geoökonómiai térhez tartozó népek sorsközösségének elemi tényekből kell kiindulni, abból, hogy ezek a népek szükségkép összetartoznak, mert egymásra vannak utalva, a másik az összetartozó népek egyenlő szabadságának eszméje, az ősi magyar jogeszme: una eademque libertas.””

 


A „geoökonómiai” kifejezésben a „geo” a föld latin megnevezése, ami nagyon emlékeztet a Szálasi gondolataiban megjelenő ősföld szóösszetételre. Itt is megjelenik a Szálasinál közismert Pax Hungarica elnevezés. Szálasi is nemzeti nagyterekben gondolkodott. Továbbá értelemszerűen ő is biztosítani akarta a kárpát-medencei népek nemzetiségi jogait, vagyis szabadságát, illetve nála is megjelenik a sorsközösség fogalma. A Szekfű köréhez tartozó Joó Tibor Magyar nemzeteszme című könyvének első részében mintegy megismétli Szekfű gondolatait a Szent Istváni állameszméről, amely a lépcsőzetesen felépülő nomád államszervezet folytatója, és ebből következően bármilyen más idegen népet képes úgy magába integrálni, hogy egyben megőrzi azok szabadságát.

 


Ebből pedig arra a következtetésre jut, hogy egyedül a magyar nép képes a birodalomépítésre, vagyis soknemzetiségű állam kiépítésére ellentétben a nyugati népekkel, ahol a társadalom nem lépcsőzetesen, vagyis rétegszerűen egymásra rakódó nemzetségekből épült fel, hanem törzsekből, amelyekre éppen az egymástól való elszigeteltség volt a jellemző és éppen ezért a nyugati népek mindig is idegenkedtek a soknemzetiségű állam, tehát a birodalom felépítésétől. Nagy tisztelettel beszél a középkori keresztény univerzalizmusról, amely akkor testvérként egyesítette Európa népeit az egyház kötelékében, és azt állítja, hogy a kereszténység szétbomlásakor éppen mi magyarok, mint a kereszténység védőpajzsa, és mint az egyetlen birodalomépítésre képes nép, őriztük legtovább a keresztény univerzalizmus eszméjét Mátyás birodalmi eszményében, amikor az már nyugaton csak felszínesen volt meg.

 


Ezt a sajátos magyar birodalmi gondolatot ő nacionalizmusnak nevezi, csak éppen a nyugati népekétől eltérő sajátos magyar nacionalizmusnak, amely éppen, hogy nem elválaszt, hanem egyesít. A magyar birodalmat mindig a király fogta egybe, tehát, nem a nyelv, nem a kultúra, hanem a szellem tette nemzetté a nemzetet. A baj szerinte akkor kezdődött, amikor II. József a felvilágosodás hatására a latin helyett a német nyelvet tette államnyelvé a Habsburg birodalomban. II. József ezt nem német sovinizmusból tette, hanem egyszerűen a felvilágosodás eszméjétől hajtva úgy gondolta, hogy mivel a német a legkiműveltebb nyelv a birodalomban, csak ez lehet alkalmas arra, hogy a birodalom népei között terjessze a felvilágosodás szellemét és a műveltséget. Tehát a felvilágosodás eszméje hajtotta ebben, nem a német sovinizmus. Viszont az erre való magyar ellenhatás Joó szerint tragikus hatással volt a magyarságra. Ugyanis a Szent Istváni nemzeteszme, vagyis Szent Istváni nacionalizmus helyett terjedni kezdett a nyugati értelemben vett nacionalizmus, amely azt mondta ki, hogy a nemzetet nem a szellemiség teszi nemzetté, hanem a közös nyelv, a közös származás, a közös kultúra stb. Ennek a fajta nacionalizmusnak magyar földön nem voltak gyökerei.

 


Ennek következtében pedig divatosakká váltak azok a vélemények, hogy a nemzetiségeket magyarosítani kell, a magyar nyelvet kell rájuk kényszeríteni, és végeredményben ez vezetett el Trianonhoz. Szekfűhöz hasonlóan Joó Tibor is azt ajánlja, hogy vissza kell térni, a Szent Istváni állameszméhez, a Pax Hungarica-hoz. Egy későbbi könyvében: a „Mátyás és birodalma” című műben azt kifogásolja a nyugatban, hogy nem fogadta el Mátyás birodalmi eszményét, amely egységbe akarta szervezni Európát a török ellen. Tehát nála is a magyar birodalmi eszmény nemzetközi birodalmi eszménnyé növi ki magát, ahogy Szálasinál is nemzetközi gondolattá, egész Európát átfogó új keresztény univerzalizmussá terebélyesedik a konnacionalizmus eszméje. Nagyon érdekes, hogy Szálasihoz hasonlóan Joó Tibor is nacionalizmusnak nevezi ezt a nyugati gondolkodás szerint éppen, hogy nem nacionalizmust. Továbbá Szálasihoz hasonlóan Joó Tibornál is megjelenik a birodalom, a birodalmiság fogalma és gondolata, illetve a „Pax Hungarica” kifejezés.

 


Ennyi egybeesés már nem lehet véletlen, viszont egyik fél sem hivatkozik a másikra. Ez pedig plágium, akár melyikük is követte el először. Műveik nagyjából egy időben jelentek meg. Talán érthető, hogy egyik fél sem hivatkozik a másikra, hiszen Szekfű és köre konzervatív volt, vagyis ellensége a nemzetiszocializmusnak. Manapság is főként a konzervatív, és elsősorban Fideszes körökben népszerű, és a nyilasok nyilván nem szívesen vennék, ha az általuk tisztelt Adolf Hitler, vagy Corneliu Zelea Codreanu helyett „Orsós” Orbán Viktor mellé kerülnének a történelem panteonjában, mint ahogy a konzervatív köröknek sem érdekük, hogy a nyilasokkal említsék őket egy napon. Orbán Viktor mai ideológiájának és Szálasi Ferenc régi ideológiájának kapcsolatáról, egyébként írtam itt: http://ujkozepkor.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=98308 Annál érdekesebb kérdés viszont, hogy a mai hungaristák miért nem hivatkoznak Péntek Istvánra, hiszen ő hungarista volt. Talán kommunista múltja miatt? Vagy annyira tisztelik Szálasit, hogy mindenáron fenn akarják tartani azt a mítoszt, hogy teljes egészében ő dolgozta ki a hungarizmus eszméjét? Nem tudni.

 


Felhasznált irodalom:

 


Asztalos Miklós: A korszerű nemzeti eszme, Attraktor, 2004.

 


Joó Tibor: Magyar nemzeteszme, Budapest: Franklin, [1939]

 


Joó Tibor: Mátyás és birodalma (Bp., 1941)

 


Szekfű Gyula: Állam és nemzet Lucidus Kiadó, 2001.

 


Metapédia: Hungarizmus http://hu.metapedia.org/wiki/Hungarizmus

 


Máthé Áron: a nyilas pártállam kiépítése http://www.xxszazadintezet.hu/rendezvenyek/a_mult_arnyai_konferencia/mathe_aron_a_nyilas_partallam.html

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.