Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szentmihályi Szabó Péter: Gellért (könyvajánló)

2011.01.02

Szentmihályi Szabó Péter a volt bencés diák, és jobboldali konzervatív közíró, ebben a művében Szent Gellért a Szent István korában élt legismertebb Magyarországon élt bencés szerzetes és keresztény hittérítő fiktív életrajzát írta meg, aki Szent Imre herceg nevelője is volt egyben. Gellért Velencében született, gazdag kereskedőcsaládból származott. Szülei egyik betegségéből való felépülése után, Isten iránti hálájuk jeléül, szerzetesi iskolába adták a bencésekhez.


Szülei halála után is ott maradt. Egyetemi diplomát szerzett, és fiatalon rendfőnök lett belőle egy apátságnál. Egy szent remetével való találkozás után azonban úgy döntött, hogy feladja rendfőnöki tisztjét, és a Szent Földre zarándokol, hogy betölthesse keresztényi küldetését. Csak egy fiatal magyar szerzetestársa: Walter kísérte el, akinek egykor a lázadó Koppány emberei ölték meg szüleit.


Útközben azonban hittestvérei, akikkel összeakad, Magyarországra irányítják, hogy ott végezhessen térítő munkát a magyarság körében, akik félúton vannak a pogányság és kereszténység között. Tetszik ugyan neki az ország, de eleinte nem akar maradni, tovább akar menni a Szent Földre, de a lelkes marasztalás után mégis marad. Szent Imre herceg tanítványa lesz, és térítőmunkája következtében élete végén mártírhalál lesz osztályrésze.


A könyvből minden kiderül Gellért jelleméről. Többek között az is, hogy mindig idegenkedett a vallási fanatikusoktól hittestvérei között, mert azok csak kárt okoznak a kereszténységnek. A pogányokat mindig igyekezett jó szóval, és nem karddal megtéríteni. Mindenben igyekezett ugyanilyen mértéktartó lenni. Kiderül a könyvből a papi cölibátushoz való feltétlen ragaszkodása, az érzékiség szigorú elutasítása, amely őt is megkísértette, hiszen leírja, hogy álmában ő is ölelt asszonyt.


Képet kapunk az érzékiség elleni belső küzdelméről. Illetve arról is, hogy István után, a még saját életében, uralkodott magyar királyok előtt sem hajolt meg, látva bűneiket. Így a névleg keresztény, de eléggé ostoba Orseolo Péter, és a vállaltan pogány Aba király előtt sem, felvállalva ezzel a mártírhalál veszélyét is. Továbbá kiderül a könyvből az is, hogy tudatosan készült a mártírhalálra, mely minden keresztény számára a legnagyobb dicsőséget jelenti földi élete során.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.