Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Álmatag visszfény

2011.01.20

Csöndben állok
Kopottas kövek,
Néma utcák,
Halkan gyalogló
Emberek között.
Iskolám ajtaja előtt.
Öreg vagyok.
A múlt emlékképei
Suhannak idős
Szemeim előtt,
S közben
Álmatag visszfény
Sugárzik a régmúlt
Emlékek szürke
Kövei közül.
Emlékszem, még
Láttam őket
Komolyak voltak.
Néma tekintetükből
Tisztaság sugárzott.
Távol voltak tőlem,
Mégis közel.
Tiszta tekintetükkel
Őriztek engem.
Megbánás, álom.
Örök álom.
Mintha csak álom
Lett volna.
Távoli, tiszta
Tekintetetek
Szimfóniája
Hangzik keresztül
A város csöndjében
Néma házainak
Kövében.
Búskomoran, állón
Mégis, mintha
Mosolygó lánykák
Táncolnának végig
Szemeitekben az ódon
Házak árnyékán
Álmatagon, fénylőn
Visszamenekülnék
Hozzátok, hol
Bűneim megbocsátatnak,
Hol egyedül van
Értelme a létnek
A megváltásban.
Hol vagytok?
Ti is megöregedtetek
Már, ráncos arccal
Bandukoltok tán
Valahol a sötétben?
Néma házak,
Sötét utcák
Szólaljatok meg!
Míg nem jő a halál.

 


A vers modern komolyzene hatására készült. Itt meghallgatható: http://www.youtube.com/watch?v=JnABXc7WyBQ

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.