Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Diadema

2011.04.23

Felhő lángol
A hold hűvösében.
Hideg járja át
Szent hajlékodat.
Lángoló arcok
Vetítik túlvilági
Fényüket a lélek
Sötét éjszakájában.
Hol árnytemplom
Hasad az éjben,
Az álom kékjében.
Jéghegyek
Árnyszerkezete,
Akár a túlvilág
Metafizikai fénykenete.
Égi harcosok
Halhatatlan lakhelye.
Halott hősök mennybéli
Sírkeresztje.
Diadéma,
Hősök hajnala.
Szívem gyönyörűséggel
Telve néz rád.
Lobogó tűz
Vágtat szárnyaidon
A halhatatlanok égi
Diadalútján.
És odafönt találkozik
Veled Krisztus
Fénylő sírboltozata.
Diadéma,
Hősök hajnala.
Én már nem vagyok,
Csak te vagy.
Mint szárnya szegett
Hattyú repülök feléd
Csonka létemben.
Hogy leboruljak
Előtted,
Hol lelkem napba
Nézhet, és holt
Nemzedékek árja
Támad fel fénylő
Sírkereszteken,
Hogy felsőbb
Egységben egyesítse
Benned őket
Az idő harmata.

 


A vers Arcana: Diadéma című művének hatására készült. A zene itt meghallgatható: http://www.youtube.com/watch?v=Ih6Hti6HOyU&feature=feedrec_grec_index

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.