Régi világrend

Egyedül ülök cellámban,
Kezemben rózsafüzér,
Imámban morzsolgatva
Formázom meg fényes
Alakod ó uram.
Sötét van,
Szürke kövek
Vesznek körül.
Béklyóikat testemre
Rakják, fájdalmat
Mégsem érzek.
Mert a sötétben
Is tudom, látom,
Hogy odakint
Tavasz van.
Süt a nap
A temető kertjében.
És szárnyal, igen
Szárnyal a fény.
Mert ott van
A mennyei Jeruzsálem.
És trónján a királyok királya.
Dicsőség legyen odafönt
A fény fiának,
A királyok királyának.
Mindörökké Ámen.

A vers római katolikus egyházi zenére készült.

A zene itt meghallgatható:

http://www.youtube.com/watch?v=iQkt1aWL5w0