Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nemzedékek fénye árja

2010.07.18

Távolba néz az ősi föld
Szelleme, lángja.
Hűs szél fúj arcomba
A múlt romjait látva.
Látom letűnt korok
Népeit, harcosait,
S konok arcukat,
Ahogy átgázolnak
A történelem ódon
Falain, hogy végül
A végtelenbe tűnjenek el.
Akár a sötétben az árnyak.
Szállnék én is szembe
A széllel, a végtelembe.
Harcban, mégis mozdulatlanul,
Akár egy emlékmű, egy szobor,
Hogy ott meglássam őket,
Ahogy felkel a nap
Hősi emlékműveik felett.
Tekintetük fénye
Akár az acél,
Kard nyúl át az égi világba.
Akár a háborgó tenger
Úgy morajlik seregeik árja.
És a felkelő nap által
Forr egybe a történelem
Csodálatos emlékműve.
Nemzedékek fénye árja
Tüzelj, Lángolj,
Harcra fel nemzetem
Előre a végtelen
Mezőkön át,
Hol vérüket ontották
Ifjak szent hadai.
Nemzedékek fénye árja
Rohanj időn és téren át.
Ébredj nemzetem,
S főnix madárként
Szállj a végtelenbe,
Akár a nemzedékek
Fénye, árnya,
Hogy ott a távolban
Hol nemzetek tüze lobog
A szent birodalom
Újjáéledjen,
S ha vérünk elfolyik is,
Az örökkévalóság fénye
Ragyogjon néma
Hamvaink felett!

 


A vers TRIARII: Muse in arms II című művének hatására készült.
A zene itt meghallgatható: http://www.youtube.com/watch?v=wxvoqpRNMvE&playnext_from=TL&videos=ResBu8SE_08&feature=grec_index

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.