Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Salve Victoria

2010.09.16

A nagy fehér kőarc
Akár egy dombormű
Emelkedik ki
A történelem teréből.
Arca hallgatag,
Könyörtelen.
Hideg fényt
Áraszt magából,
Akár a múltnak kútja
Melyből nagyság
Sugara dereng föl
A fagyos csöndbe.
Néma hangok
Futnak körbe
A robosztus falak
Komor árnyékában,
Melyek agyamig
Hatolnak, hogy
Életre hívják
A megváltást.
Hallgatagon,
Könyörtelenül
Néz le rám az arc,
Átható erővel,
És én sírok,
Mintha magamban
Hordoznám
A múlt erejét.
Igen, a múlt erejét,
Ahol a hősök
Menetelnek.
Elszánt arcukat
A vér forrasztja
Egybe, mely nem
Ismer félelmet,
És csak a halálban
Nyer feloldozást.
Harcra fel katonák!
Előre az úton!
Salve Victoria!
Csak mi hordozzuk
Már a fáklyát
Mely bevilágítja
A mindenséget.
Salve Victoria!
Csak mi tudjuk
Már életre hívni
A történelem
Nagyságát,
Hol erő és szépség
Hatja át a világot,
És a halál völgye
Fényre derül.

 


A vers Argentum: Salve Victoria című művének hatására készült. A zene itt meghallgatható:
http://www.youtube.com/watch?v=KgfBMW9cDtc

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.